Fánk történelem

TOVÁBB AZ ÖSSZES BLOGBEJEGYZÉSRE!

A népi bölcsesség szerint minél többet eszünk farsang idején, annál több lesz a termés az évben!

Ennek eleink igyekeztek eleget is tenni, hiszen a néprajzi kutatások szerint a farsang idejére estek a falvakban a mulatságok, így a lakodalmak is.

A földművelő ember az idejét a tavasz beköszöntével egyre inkább lekötötte a munka, amivel arányosan egyre csökkent az ünneplésre és mulatozásra fordítható idő.

Ez így volt egészen szeptember végéig, október közepéig, amíg a termőföldekről betakarították a termést és megvolt a szőlőszüret is.

Így a farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (a 40 napos nagyböjt kezdetét jelentő szerdáig) tartó januári, februári időszak a házak közé kényszerült földműves, mai szóval élve, „rekreációs időszaka” volt.

Régen a tél vége az élelemből való kifogyást is jelentette, ezért gyakorlati oka is van a farsangot követő böjtnek.

A nagyböjt, mint írtam, hamvazószerdán kezdődik, és az előtte lévő pár napban Európa-szerte a karneválok és a lakomák tették könnyebbé az utána következő böjtölést.

Nem véletlen a torkos csütörtök elnevezés sem, amikor még utoljára szabad volt elfogyasztani a farsangi maradékot.

A farsang idején a legismertebb és legkedveltebb édesség a farsangi fánk.

Ezt a finomságot sokféleképpen hívják és sokféle receptje is van. Az erdélyi neve pánkó, a Felvidéken siskának, a palócok pampuskának nevezik.

A farsangi fánk könnyű, tojásos tésztából készül, de lehet burgonyás fánk, csörögefánk is. Készíthetjük töltve vagy töltetlenül is, sósan vagy édesen. Fő jellemzője, hogy a fánkot bő zsírban vagy olajban sütik ki.

Sokféle babona is kapcsolódik a fánkhoz, például van olyan hely, ahol azért készítették, hogy a vihar el ne vigye a háztetőt.

Régen a farsang volt a párkeresés és a lakodalmak időszaka is. A lányok fánkot adtak annak a fiúnak, akit kiszemeltek maguknak.

Ha egy pár együtt tört ketté egy fánkot, szinte biztosan közel volt az esküvő, ugyanis a fánk oldalán körbefutó szalag a karikagyűrű jelképének számított.

A szóbeszéd szerint a farsangi fánk Olaszországból származik, és a feltételezések szerint Beatrix közvetítésével került be Mátyás király udvarára, de sok érdekes történet kapcsolódik még a fánk eredetéhez.

Az egyik legismertebb így szól: Mária Antónia francia királyné megszökött egy udvari álarcosbálról és csatlakozott az utcán összegyűlt sokasághoz. Mindeközben megéhezett, így vásárolt egy fánkot az egyik utcai árustól, ami nagyon megízlett neki.

Úgy döntött, hogy az őt kísérő lovagnak az egész kosárnyi fánkot meg kell vásárolnia. A királyné annyira megszerette az ízét, hogy a fánkkészítőt az udvarba rendelte és felvette a konyhába. Attól kezdve a királyi lakomákon is felszolgálták ezt a finomságot.

Egy másik történet szerint Bécsből származik ez a fánk.

Mikor Krapfen, a híres neves bécsi pék elhunyt, az özvegy vette át a pékség vezetését. Az asszonyra a vendégeknek reggelente rendszeresen hosszú időt kellett várniuk, ennek pedig hangot is adtak. Erre válaszként özvegy Krapfenné egy darab kenyértésztát valamelyik vendég fejéhez szeretett volna vágni… Azonban a tészta rossz irányba repült, egyenesen a sistergő olajba esett. Az illata megtetszett a vevőknek, és így a véletlennek köszönhetően megszületett az első fánk.

Ma már nem kell a farsangi fánkot annak sem nélkülöznie, aki csökkenteni szeretné az étrendjében a szénhidrátokat, és nem szeretné a hagyományos fánktésztával terhelni magát.