B.T. Mariann

TOVÁBB AZ ÖSSZES SIKERBEJEGYZÉSRE!

Te is elérhetsz hasonló sikereket! Kezdéshez KLIKK IDE!

Mit kaptam az elmúlt három hónapban?

Amikor először találkoztam Évával, azt kértem tőle, segítsen megszüntetni a sóvárgásomat az édességek után. Én ugyanis élelmiszerboltban dolgozom, és nem telt el úgy nap, hogy ne vettem volna meg legalább egy-egy rétest. Az íze mindegy volt, mindegyiket szerettem. Volt olyan, hogy megfogadtam ma nem eszek belőle.... Egész nap jöttem-mentem, kóvályogtam ide-oda, lecsúszott egy Rudi, egy alma, megettem ezt is-azt is ,de a gondolataim csak a rétes körül forogtak. A vége persze mindig az volt, hogy este a rétes is a gyomromban landolt. Függőség. Tisztában voltam vele és azt is tudtam, hogy egyedül nem tudom abbahagyni. Amikor Éva azt mondta, hogy ez el fog múlni, csak mosolyogtam, de nem hittem benne.

Lassan kezdtük, először csak a reggelit hoztuk rendbe: mit, miért, hogyan együnk. Aztán lassan egyre többet tanultunk, egyre jobban ment a dolog, olvadtak a kilók, jobb lett a közérzetem. Persze voltak bukkanók.... Hirtelen haláleset, karácsonyi vacsorák, de volt hová visszatérni, volt segítség folytatni, nem dőlt össze a világ.

Pár hete vettem észre, hogy valóban nem kívánom már az édeséget, a sütiket. Lehet, hogy nyelek egyet, amikor jön az illata a frissen sült fánknak, de az agyam azt mondja minek ez neked? Nincs szükséged rá! Én pedig egyetértek vele! Ez a legnagyobb dolog, amit a programtól kaptam. Valószínűleg életem végéig szénhidrátfüggő leszek, de le tudom küzdeni, hiszen tudom, hogy van jobb élet, minőségibb és egészségesebb!

Pozitívum még nagyon sok van, a kisebb ruhaméret (ami a szekrényben várt évek óta), jobb közérzet, hogy előre tudok hajolni a jóga órán… És még valami: tegnap újra fel tudtam húzni a karikagyűrűmet az ujjamra!! Hát ezek után kinek kell a rétes, főleg hogy a sóvárgás is megszűnt!

Köszönök mindent! A megkezdett utat folytatom, még van mit tenni az egészség felé vezető úton.

Boldog vagyok, hogy rátaláltam a programra és köszönöm a segítséget és a biztatást.

Egyedül nem ment volna!

Pécsely ,2018 február 19.

Burgyánné Torma Marianna