H. Lilla

TOVÁBB AZ ÖSSZES SIKERBEJEGYZÉSRE!


 

Régóta tudtam azt, hogy étkezésemben valamit változtatnom kell. Fogalmam sem volt merre induljak el, mi az, amit el kellene hagynom, mi az, amire szükségem van. Abszolút tanácstalan voltam, de azt bizton tudtam, hogy segítségre van szükségem. Egyedül nem tudtam volna a kiutat megtalálni.

Mikor Zsura rátaláltam, nagyon megörültem. Felcsillant a fény az alagút végén. Ám, amikor válaszolt levelemre, annyira megriadtam az új élet lehetőségétől, hogy egy időre-biztos, ami biztos-vissza bújtam keseregni, nyaldosni a sebeimet. Olyan érzés volt, mint egy szegény hajléktalannak, aki hirtelen a semmiből anyagi jólétet, házat, palotát, villát, milliárdokat kap. Nem tudtam vele mit kezdeni.
Egy idő után aztán meguntam a kesergést tudván azt, hogy van megoldási lehetőség, egyetlen lépésemet veszi igénybe. Léptem. Itt indultam el a változás felé.

Rengeteg mindent kaptam mind fizikailag, mind lelki szinten. Személyiségfejlődésemben a három hónapos szakasz óriási fordulatokat hozott.
Nehéz volt tudomásul vennem azt, hogy ebben a programban én kapok segítséget és nem kell senkinek megfelelnem, csak magamnak. Automatikusan bújtam bele a szabálykövető, elismerésre vágyó, szófogadó kislány bőrébe, szemben a szigorú, kiszámíthatatlan, bármelyik pillanatban lecsapó tanárnővel. Holott nem volt szigorú tanár néni, sem kiabálás, megrovó szavak, megszégyenítés. Volt egy önzetlen, nagybetűs Segítő, aki az összes periódusomban figyelt, kézen fogott, irányt mutatott.
Nehezen tanultam meg kérdezni, sokáig az az érzés volt bennem, hogy mindent rosszul csinálok, kevés az információm, kérdezni meg nem merek, mert már tudnom kéne mindent.

Tehát folyamatos küzdelmek zajlottak bennem önmagammal kapcsolatban, nehezen tudtam kilépni ebből a szerepből.
Lassacskán mégis sikerült, talán miután erőteljesen fellázadtam. Addig a pillanatig minden szabályt betartottam, nem figyelve azt, hogy ez nekem jelenleg mennyire rossz (rémálmok sütikkel, csipszekkel). Majd egyszer elszaladt velem a ló, átestem a másik oldalra. Taccsra tettem a hasam napokra. Érzelmileg voltam csak éhes, nem volt hely a hasamban, de az ízek iránt érzett boldogság maga köré tekert, jobban mondva kifacsart.  Kiborultam. De ekkor is ott volt Zsu. És zseblámpát adott a kezembe a sötétségben.

Kimondta helyettem azt, hogy neki akarok megfelelni, valószínűleg így éltem az életem mindig, másnak megfelelve. Talált, süllyedt. Nem kaptam dádát a fejemre, nem volt büntetés, bűntudat keltés. Akkor omlottak le körülöttem azok a magamra húzott szerepek, amiket addig játszottam.  Ott értettem meg azt, hogy hahhóóóó, magamért csinálom. Zsu nem áll be a szigorú tanárnő szerepbe.

Ez rólam szól, bármilyen nehéz is volt felfognom. Sikerült megértenem azt, hogy minden az én felelősségem. Minden bevitt falat egy döntés. Úgy döntöttem, a testemet táplálni akarom. A test mindig tudja, mire van szüksége, érdemes rá hallgatnom. A program előtt egy évig nem ettem húst semmilyen formában. Sosem szerettem, egész egyszerűen nem kívántam. Ahogyan nem rajongtam semmilyen tejtermékért, a főzelékeket pedig fintorogva ettem, elképzelni sem tudtam kenyérfélék nélkül. A krémlevesekben pedig a lényeg a levesgyöny volt.

Ezek szépen megváltoztak. Zsu az elején szólt, hogy az ízlésem bizony változhat. És így is lett. Elkezdtem húst enni, mert kívántam. A főzelékeket nagyon megszerettem, nem hiányzik mellőle már semmi. A krémlevesekből nem hiányolok semmi pótlékot. A salátákra előszeretettel öntök egy vagon joghurtot, a gombapörköltből most már kimaradhatatlan a tejföl.

Apropó, saláta. Nagymértékű ellenállás volt bennem irántuk. Azt képzeltem, éjjel-nappal salátát kell rágcsálnom, nem lesznek finom falatok, ízek, örömök.  Csak azt láttam, hogy mindenről örökre le kell mondanom, amit imádok. Pl.: sült krumpli, krumpli krumplival, burgonya pityókával..
Féltem. Azt hittem szörnyű és kínzó lesz. Mindemellett nagyon kíváncsi, elszánt, izgatott voltam. Nagyon vártam mi lesz ebből az egészből. A salátákra vettem rá magam a legnehezebben, tudat alatt haragudtam rájuk, amiért új életmódot kínáltak nekem. Jó kis elmejáték. Szerencsére már ez is átfordult, a harag helyét a hála vette át.

Nagyon örülök, nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy megismerhettem, megtapasztalhattam ezt a programot. Kaptam szép bőrt, friss érzést, boldog bélbolyhokat, -6kg-ot, önkontrollt, rendszerességet, átgondoltságot, felelősséget.

Voltak nehéz, nagyon nehéz, jó, kimagaslóan jó pillanataim. Volt, hogy tiltott finomságokkal álmodtam, volt, hogy a turmixom készítése közben egy tálca friss meggyes rétes mellett zokogtam, volt, hogy az egész házat átitató mennyei almás pite illata elől kimenekültem a házból. Ilyenkor azt hittem, sosem telik el a három hónap. Volt, hogy mérgemben faltam, sütiztem, csipszeztem, mindent, amiről úgy éreztem pótol valami űrt bennem. Ilyenkor mindig lelkifurdalásom volt. Nem is esett jól. A hullámvasútszerű tapasztalások során rájöttem, hogy mindent lehet, amit kívánok, csupán a mérték a kulcs. Na, a mértéktartásomhoz kellene még 3 hónap, de ez már más téma :D

Mindent összevetve, megtanultam mi az, amire szükségem van, mit szeretnék táplálékként bevinni a szervezetembe. Tudom azt, hogy helyettem senki nem hozhat döntéseket. Én vagyok a felelős a testi, lelki jólétemért. Rajtam áll minden. Továbbra is szeretném folytatni a programban leírtakat.

Zsu segítsége nélkül nem lettem volna képest ezt így megcsinálni. Tényleg. Nagyon szépen köszönöm Neked! :-) <3

Harasztia Lilla


 

Szeretnél TE is ilyen sikereket? Energikus, együttműködő, számodra is Ideális Testet?

Lilla is úgy kezdte, hogy kitöltötte a tesztet!

TÖLTSD KI A TESZTÜNKET ITT!  

MERT IRIGYEID LESZNEK!

Jelentkezz egy ingyenes
konzultációs beszélgetésre!

Leginkább azért, mert mások számára is
fontos vagy! NEKÜNK MINDENKÉPP!

Töltsd ki
Életminőség
Tesztünket

hírlevél feliratkozás