P.Bogi

TOVÁBB AZ ÖSSZES SIKERBEJEGYZÉSRE!

Te is elérhetsz hasonló sikereket! Kezdéshez KLIKK IDE!

***** Itt több száz ember sikerét elolvashatod, akik végigmentek a Testszerviz programon és elérték a vágyott testsúlyukat *****

BOGI SIKERE

Ez egy életmód és ezek az én szabályaim!

Januárban 135 kg-mal néztem szembe a 26. szülinapommal.

Mióta csak elkezdtem serdülni gondok voltak a súlyommal és így az iskolatársakkal is, mindig csúfolt valaki, mindig kilógtam a sorból. Akkor úgy gondoltam – valószínűleg a média is segített ezt a képet kialakítani -, hogy egy nő 25 éves korában a legtökéletesebb, sikeres, népszerű, független és bomba jól néz ki. Azt hittem, hogy majd 25 évesen visszamegyek és mindenkinek az orra alá dörgölöm, hogy:

Tessék!! Látjátok? Ez vagyok én! Így aztán amikor a 26. születésnapom közeledett, akkor kétségbe estem, mert a tükörbe nézve nem az jutott eszembe, hogy: Ez, igen! Hanem: Eeez? Ez lett volna a legtökéletesebb énem?

A születésnapom ismét ráébresztett arra, hogy baj van. Hogy bár lement az elmúlt 1,5 év alatt 13kg, ami nem rossz, de az én esetemben édes kevés. De jobban zavart az, hogy még mindig fulladtam, ha felmentem a lépcsőre vagy, ha gyalog mentem dolgozni (2,2km), hogy olyan a kondim, mintha a saját dédanyám lennék. Féltem, hogy így nem lehet gyerekem, ha mégis, akkor komplikációk léphetnék fel a terhesség folyamán, de ha mégis egészséges babám lenne, akkor sem biztos, hogy el tudnám látni, nem lenne energiám rá, hogy éjjel felkeljek hozzá, hogy majd szaladgáljak utána. És itt jött az igazi elhatározás, láttam a Facebook-on Anita posztját a Testszervizről – jó igazából már hónapok óta láttam, hogy miket posztol, de nem mertem belevágni, csak egy- két receptet nyúltam le. Mivel Anitát régebbről ismerem bizalommal tudtam beszélni vele a problémáimról.

Már az első ingyenes konzultáción rengeteg információt kaptam és el akartam kezdeni, minél hamarabb. De jött egy rossz érzés, hogy eddig soha semmit nem fejeztem be, hogy nekem nincs kitartásom és az egész csak kidobott pénz lesz. Megosztottam félelmeimet Anitával, aki biztosított róla, hogy ez nem fordulhat elő, mert ő nem hagyja, hogy kudarcot valljak. Annyira hatásos volt a motivációs beszéde, hogy minden kétségem eltűnt és fejest ugrottam. Mondanom sem kell, hogy nem bántam meg.

Megkérdezte, hogy mi a célom a programmal, mondtam, hogy egészségesebb, fittebb test, hogy a lehetséges várandóságomra ne teherként tekintsek majd, hanem áldott állapotként.

Amikor egy kicsit is alábbhagyott a lelkesedésem, akkor mindig emlékeztetett rá, hogy vannak céljaim és ne feledjem őket. Felhívta a figyelmemet arra is, hogy mindenképp forduljak szakorvoshoz, mert szerinte PCOS-em van, ami gyakran inzulinrezisztenciával párosul. Ennek megfelelően alakította hozzám a programot, mindenre nagyon odafigyelt és a konzultációkon kívül is bármikor segítőkészen válaszolt a rengeteg kérdésemre. Ezek a válaszok segítettek hozzá ahhoz, hogy átlássam az egészet, hogy megértsem, hogy mi és miért jó nekem.

A Testszerviz program megtanított arra, hogy van élet a junk food-on és a keményítőalapú ételeken túl is, hogy lehet finoman és laktatóan táplálkozni krumpli és rizs nélkül is, hogy a saláta nem unalmas, hanem a lehetőségek tárháza. Ezek az ételek pedig megtanítottak engem érezni és élvezni az ízeket. Napi ötszöri étkezésnél nem árt, ha szereted és ismered, amit eszel, ha tudod, hogy melyik miként hat a testedre. De nem elég megérteni, ezt a rengeteg tudást alkalmazni is kell, ezért fogta Anita 3 hónapig a kezem, hogy ne vesszek el a sok információ között, hogy az eddig számomra ismeretlen életmódba a végén hazaérkezzek.

És igen itt vagyok, megjöttem. Boldog és kiegyensúlyozott vagyok, tudom, hogy mit miért csinálok, és ma már nem tudom elképzelni, hogy másképp is tudnék élni. Az egész szerves része lett az életemnek és nagyon örülök, hogy belevágtam.

Változások az életemben a Testszerviz után:

 Energikusabb vagyok, kevésbé fáradok el. Nem fulladok, ha fel kell menni 2-3 emeletet. Végig tudom csinálni a fitneszvideót, ami korábban csak több részletben ment.

 Az összevissza evés és alvás helyett, most egy kényelmes és tartható rendszer van az életemben, aminek köszönhetően sosem kínoz éhség vagy napközbeni fáradtság és nincsenek falásrohamaim.

 Jobban érzem az ízeket, mármint az igazi ízeket.

 Sokkal higgadtabb vagyok, nehezebben tudnak felidegesíteni a mindennapi problémák.

 Javult a szexuális életem, mert a nagy túlsúly, a fulladás és az önutálat nem tett jót a libidómnak.

 Az eddigi ruháim mind lógnak rajtam (52/54 - 48/50)

 Vesztettem a súlyomból és a körméretemből:

o súly: -16kg,

o mell: -14cm,

o derék: -20 cm,

o csípő: -9 cm,

o felkar: -5 cm,

o comb: -7 cm.

 Megszeretem a tükörképemet, korábban menekültem mindentől, amiben viszont láthattam magam, tükrök, sötét ablakok, tükröződő tv… Most viszont teleraktam a lakást tükrökkel.

 Már nem utálom magam, már most szeretem a testem és jól érzem magam benne. Nőtt az önbizalmam és nem félek emberek közé menni.

 A mínusz 15 kg-mal és a PCOS jó barátjára az inzulinrezisztenciára alakított étrenddel közelebb kerültem a célomhoz, hogy édesanya lehessek.

 Egy életmódot kaptam és ez által egy jobb életminőséget, így nem is kérdés, hogy folytatni fogom és nemcsak a célomig, hanem egy életen át.

(Közben elmentem nőgyógyászhoz, ahol kiderült, hogy a gyanú nem volt alaptalan, a diagnózis PCOS.

Az orvos szerint nagyon szépen haladok, úgyhogy mindenképp folytassam a programot. Továbbá cukorterheléses vizsgálatot írt elő, hogy az inzulinrezisztenciát igazoljuk vagy kizárjuk (Későbbi időpont miatt ennek az eredménye még várat magára.)

Németországban élek a férjemmel, így a távolság miatt a személyes találkozást a Skype-os konzultáció váltotta fel, de a változó beosztásom mellett is sikerült mindig mindkettőnknek alkalmas időpontot találni, Anita nagyon rugalmas volt ezen a téren is.

Hálás vagyok Rubos Anitának, aki a hét minden napján készen állt egy rakás kérdést megválaszolni.

Előtte én is úgy gondoltam, hogy ez kemény lesz, mert bár a reggelim már rég elkülönült a hagyományos kenyér+felvágott kombótól, azért a krumpli, rizs, cukor és félkész kaják elég nagy részét tették ki az étkezéseimnek. Az első pár hétben valóban nem volt egy leányálom, amikor még a megszokás annyira erős, hogy meg kell erőltetni az agyad, hogy ne állj meg az ízesített joghurtok és gyümölcslevek előtt a boltban, hogy az akciós virsli ne ugorjon be magától a kosárba.

Persze program során, mint mindenki (legalábbis remélem, hogy nem vagyok egyedül) én is eltévelyedtem, nem azért mert hiányzott, csak megszokásból vagy a helyzet úgy hozta. És megérte? Nem.

Még az a pár másodpercnyi élvezet is elmaradt, amikor az étel élvezetet nyújt, ugyanis nem ízlett. Rá kellett jönnöm, hogy az egyik kedvenc csokim geljédes és egyszerűen nem bírom megenni, a Zero Colának borzalmas mellékíze van, a kedvenc kebabosomnál a hús műanyag ízű.

Van, aki azt mondja, hogy büszke rám, hogy ilyen hősiesen küzdök és kitartok. Van, aki sajnálattal néz rám, mert én szenvedek a diéta terhe alatt: „Jajj, te csak salátát ehetsz.. :/” , „Ilyet nem szabad enned? :O”.

De mindketten tévednek, se nem szenvedek, se nem küzdök, de kitartok, mégpedig a végsőkig, mert...