A rettegés foka, avagy mi lesz veled ember?

ITT NÉZHETED MEG MÁSOK SIKEREIT, AKIK KITÖLTÖTTÉK A TESZTET!

A félelem, a rettegés, a túlaggódás az egyik leggyilkosabb állapot egy ember életében. Sokszor van az életünkben olyan dolog, amitől félünk, vagy aminek az elvesztése miatt aggódunk.

A szülők aggódnak a gyermekeik miatt, a dolgozó ember munkája elvesztésétől retteg, félünk attól, hogy elveszítjük értéktárgyainkat, tartunk a főnökünktől, vagy egyszerűen szeretnénk elkerülni betegségeket, rossz fizikai állapotot.

Ezek olyan állapotok, amikor valami külső, rajtunk kívül álló dologtól függ az életünk. Úgy érezzük, hogy valami olyan történik velünk, amire nem tudunk befolyással lenni, akaratunk ellenére megtörténhet. Azt gondoljuk, hogy mindent megtettünk azért, hogy ne következzen be a dolog, ugyanakkor ez nem teljesen rajtunk múlik.
Ez a stressz és félelem leggyakoribb működési mechanizmusa.

Ha tudnánk, hogy csak rajtunk múlik a kellemetlenségek elkerülése, akkor egyszerűen tudnánk, hogy mit kell tennünk és meg is tennénk.
A betegségektől való félelem is ezen a módon működik. Azt gondoljuk, hogy utolérhet bennünket, ez benne van a pakliban, ha bekövetkezik, akkor majd teszünk valamit vele.
Ez egy várakozó álláspont, pedig tudnunk kell és tudjuk is, hogy azért, hogy betegek legyünk, magunknak is többnyire sokat kell tennünk. A betegség, rossz közérzet, leromlott fizikai állapot nem valami olyan, amit csak úgy „kapunk”, magától ránk tör, vagy ránk ragadt a buszon, metrón, vagy egy társaságban. (Persze most nem az influenzáról beszélünk!)

A fentebb említett állapotért jelentősen tennünk kell. El kell hanyagolnunk a táplálkozásunkat, a pihenésünket, a mindennapi stresszoldást. Feláldozzuk magunkat a család, munka, társadalmi tevékenységek oltárán. Nem figyelünk oda testünk jelzéseire, nem reagálunk az intő jelekre, csak hagyjuk a romlást fokozódni, a majd lesz valahogy állapotában vagyunk.

Most komolyan nézd meg, hogy mit tettél az utóbbi pár hónapban, évben azért, hogy klassz formában legyél, hogy óvd az egészségedet, hogy jobbíts tested állapotán?
A félelem és rettegés nem elegendő! Sőt, egyre több stresszt okoz, gyorsítja a hanyatlást.

Ki az az idióta, aki arra vágyik, hogy orvoshoz kelljen járnia? Ki kel fel úgy, hogy de jó lenne a kórházba befeküdni egy kis kezelésre? Normálisnak tartanád-e azt, hogy egy ismerősöd kedvenc szokása a „kipróbálok betegségeket” játék lenne? Ugye nem!

Pedig ez lesz a dolog vége. Akaratlanul is ide fog vezetni. A test egy pillanatban feladja a küzdelmet és arra fog kényszeríteni, hogy foglalkozz vele. És ilyenkor az emberek ezt sem maguk végzik többnyire, hanem az orvosra bízzák, rá mutogatnak, tőle várják a csodát. Valaki intézze már el helyettük felkiáltással.

Itt az idő, hogy lépj! Itt az idő, hogy cselekedj és elkezdj tenni magadért! Ez nem kedv kérdése, ez egy kötelező feladat. A később sokszor sohává alakul! És hányszor hallottam már az elmúlt években: „Ha tudom, hogy ez lesz, nem engedem meg! Csak még egyszer visszakaphatnám az egészségemet!
Sejtettem, hogy baj lesz, na de ekkora? Azt hittem, velem ez nem történhet meg és most mégis!”

Hosszú a sóhajok sora, a bár csak így, vagy úgy tettem volna.
Ne félj, ne rettegj, hanem tegyél valamit. És abban a pillanatban, hogy elkezded, úgy fogod érezni, hogy rajtad múlik a dolog. És nem kell félned, te veszed a kezedbe az irányítást!

Hát kezdj bele! Csináld! Bármilyen kis lépsekkel, de indulj el!

HA VALÓDI SEGÍTSÉGRE VÁGYSZ, AKKOR TÖLTSD KI EZT A TESZTET!