A világ jövőbeli élelmezése

A jövő egyik nagy kihívása a világ növekvő népességének táplálékkal való ellátása. Lehetőleg úgy, hogy ne zsákmányoljuk ki a földet, ne tegyük még jobban tönkre. Erre több komoly törekvés is elindult, ebből mutatunk most be néhányat. Lehet, hogy most még csak érdekességnek tűnik, ugyanakkor a jövőben egészen biztosan helye lesz az élelmiszer előállításban. Vagy akár már most is!

Alkalmazkodnunk kell a klímaváltozáshoz, csökkenteni kell annak káros hatásait, védeni kell a talajt, felelősen kell használni a világ véges édesvízkészleteit, ugyanakkor fel kell készülni új kártevők vagy betegségek megjelenésére is.

Kétféle irányba lehet elmenni: vagy az ősi módszereket kell modern korunkra alkalmazni, mint például a biogazdálkodás, vagy olyan új, szabályozott rendszereket kell kifejleszteni, amik forradalmasíthatják a mezőgazdaságot.

Egy ilyen új elképzelés szerint lehetne hatalmas tengervizes üvegházakat építeni forró és száraz tengerpartokon, ahol a növények már nem képesek a szabadban megélni, és ezekben az üvegházakban lehetne számukra barátságos klímát létrehozni.

A tengerek vizét hűtésre és a megfelelő páratartalom elérésére lehetne használni. A napsugárzás egyrészt elektromos áramot termelne napelemek segítségével, másrészt a nap melegének felhasználásával lehetne a tengervizet felmelegíteni majd sótalanítani, öntözővízzé alakítani.

Nagyon fontos lenne a jelenleginél környezetkímélőbb sótalanítási eljárások kifejlesztése is.

Egy új növénytermesztési rendszer az úgynevezett akvapónia. Ez egy olyan élelmiszertermelési eljárás, amelyben a vízművelés (az akvakultúra), azaz a tengeri állatok, például halak vagy rákok tenyésztése, és a hidropónia, azaz a növények termesztése talaj helyett tápfolyadék segítségével, módszereit egyszerre használják egy összehangolt rendszerben.

A vízgazdálkodás során a tengeri állatok ürüléke miatt tápanyagban gazdag, de az állatok számára már mérgező víz keletkezik. Így ezt a vizet a növénytermesztő rendszerbe vezetnék át, ahol a növények hasznosíthatják a vízben levő szerves anyagot. Így a víz megtisztítható, és ismét hasznosíthatóvá válik az akvakultúra számára.”

A fenti cikk részlet Szabados Pál – Kulcs a tápanyagokhoz című könyvéből