Immár 4 éve, hogy elkezdtem és azóta sem bírom abbahagyni! Hogyan lett teljesen más az életem?

TOVÁBB AZ ÖSSZES BLOGBEJEGYZÉSRE!

2013 tavaszán gondoltam végig, hogy hol is tartok és merre megyek az életben. Latolgattam, hogy akkori állapotomban milyen jövő is vár rám.

Úgy láttam, hogy a 106 kiló szépen gyarapszik, az energiám szépen apad, a mozgás egyre kevesebb és egyre nehezebb, fáj itt-ott, a lendületem nemhogy nem a régi, de mintha eltűnni látszana, egyre kevesebb célt tudok megfogalmazni és elképzelni, a ruháim viszont egyre nagyobbak, a székek egyre kisebbnek tűnnek, a fenekem egyre nagyobbnak, a tükrök varázstükörré alakultak és mindegyik többnek mutat, mint akár tegnap, a mérlegek pedig csak azért vannak, hogy a maradék életkedvemtől is elvegyék a kedvem.

Próbáltam mindezt derűsen nézni, ugyanakkor a jövőbe nézve ez nem ment sehogy. 120 kiló, majd 130 és így tovább. Az életgörbe meredeken zuhan a súly meredek növekedésével.

És 4 évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy nem leszek koravén, lepattant, magát elhagyó, rosszkedvű, hetvennek kinéző és magát annyinak érző 50-es. Nem fogok gyógyszereket szedni, nem ugrom boldogan az egészségügy ölelő karjaiba, nem várom azt, hogy majd csoda történik csak úgy magától és nem leszek terhére sem magamnak, sem a családomnak.

Elkezdtem foglalkozni magammal. Testszerviz előprogram, kikísérletezett táplálkozás, hatalmas elszántság, hogy leszek én még jó formában. Majd 20 kiló ledobása után egy kis könnyű mozgás, és kitartás a végletekig, illetve 72 kilóig.

Ilyet már sokat láttunk, rengeteg ügyfelünk beszámolt már arról, hogy sikeresen ledobott egy halom felesleges kilót, csak valahogy visszajött.

Én is rettegtem akkoriban, hogy ezután mi lesz, most jön a jojó effektus és hamarosan újra a kövérek egyre növekvő táborát gyarapítom újra.

És csoda történt. Az elmúlt 4 év alatt nem változott a súlyom, ideális most is. Minden nap érzem, hogy a testem még mindig változik, még mindig képes javulni. Egy kicsit többenergia, egy kicsit több méter futás, egy kicsit rugalmasabb bőr.

A Testszerviz létrehozása és megalkotása óta tudom, hogy mi történik a testemben, értem a folyamatokat, tudom, hogy mi a jó neki és mi nem. Tudom, hogy én vagyok a főnök, úgy történik minden, ahogy én akarom. Nem fogom megengedni, hogy újra elromoljon, hogy újra tönkre tegyem, hanem sokáig fent fogom tartani ezt a javuló állapotot.

A tükörben a látvány már megszokottá vált, nem csodálkozom rajta, hogy nem vagyok kövér.

A ruhatáram állandóságot mutat, ne aggódok, hogy az öltönyöm jó-e még rám, vagy a farmer összejön-e rajtam. Nem érdekel, hogy mennyi lépcsőt kell megmászni, nem foglalkoztat, hogy mennyit kell gyalogolnom, nem gond, ha szaladni kell egy busz után, nem aggódok, hogy le fogok-e izzadni a nyári melegben és csapzottan kell egy tárgyalásra beülnöm.

Ami miatt viszont aggódok, hogy az emberek jelentős része hízik folyamatosan, hogy egyre kevesebb az energiájuk, hogy egyre gyorsabban haladnak az orvosok karjába, nem figyelnek a jelzésekre, nem tudják mit tegyenek, merre induljanak el, teherré válnak majd maguk és a környezetük számára.

Aggódok egy kicsit, hogy a mai fiatalok pár év múlva cukorbetegek lesznek, vérnyomás problémákkal küzdenek majd, hogy nem lesz, aki gyermeket vállaljon, felnevelje őket, egészséges generáció, aki majd gondoskodik az idősebbekről.

Célunk ma is az, hogy segítsünk! Egészséges, helyesen élő emberek tömegei éljenek ebben az országban, ne azzal foglalkozzanak majd, hogy hogyan bírják a napot végig élni, hanem azzal, hogy az álmaikat valósítják meg.

Nekünk ez az álmunk! Nem vágyálom, hanem olyan, amiért naponta teszünk!

Engedd meg, hogy segítsünk neked is!