Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten…

TOVÁBB AZ ÖSSZES BLOGBEJEGYZÉSRE!

Az életben körülöttünk lévő tárgyakkal, emberekkel és saját magunkkal is állandó kommunikációban vagyunk. Lehet, hogy ez nem beszéd formájában valósul meg, de az biztos, hogy ha valamit csinálunk, adunk, mondunk, hasonló válaszokat kapunk az élettől.

Amikor egy eszközzel, például az autónkkal jól bánunk, akkor az autó „megköszöni”, remekül megy, nem romlik el, hosszan jól működik. Ha nem törődünk vele, nem tartjuk karban, nem cserélünk olajat, ne várjuk, hogy „megköszöni”. Inkább olyan válaszokat ad, hogy leáll, meghibásodik, veszettül füstöl, akadozik és előbb utóbb végleg tönkre megy.

Amikor a virágainkat öntözzük, földet cserélünk alattuk, világos helyre tesszük, köszönet képpen vígan zöldelnek, virágoznak, növekednek és így adnak cserét a törődésért. Ha nem törődünk velük, akkor elszáradnak, sárgák lesznek, és előbb utóbb meghalnak.

A gyermeket kedves szóval, szeretettel, törődéssel terelgetve az úton elérjük, hogy viszont szeressen, jól tanuljon, kedves legyen velünk és később ő törődjön velünk, visszaadja azt, amit tőlünk kapott. Ha nem foglalkozunk vele, csak nő, mint a gaz, ha nem figyelünk rá, nem kapja meg a megfelelő gondoskodást, ne csodálkozzunk azon, ha alig várja, hogy megszabaduljon tőlünk és nem nagyon nyitja ránk az ajtót.

Azt kapjuk vissza az élet minden területétől, amit oda adtunk.

Miért gondoljuk azt, hogy a testtel kapcsolatosan ez nem igaz?

Ha rendesen tápláljuk, hagyjuk eleget pihenni, ha kap némi mozgást, törődést, akkor azzal köszöni meg, hogy prímán működik mindenféle betegség nélkül és hosszú távon.

Ha rosszul tápláljuk, kifárasztjuk, nem mozgatjuk, nem pihentetjük, csak kizsigereljük, akkor a válasz pont ilyen lesz. El fog romlani. Ha nem adunk semmit, vagy csak egy keveset, akkor miért várjuk el, hogy sokat és minőséget kapjunk.

Az a boltos, aki a pénzedért selejtet ad, előbb, vagy utóbb tönkre fog menni. Az a cég, amely ígérget, de csak részlegesen teljesít, csődbe fog jutni. Az az ember, aki csak részlegesen foglalkozik a testével, épp csak annyit ad neki, amivel még elmegy, az azt fogja tapasztalni, hogy beteg, fáradt, rövid életű lesz. A test azt adja vissza, amit kapott.

A test nem követel sokat. Minőségi táplálékot, olyat, amivel jól tud gazdálkodni. Minőségi pihenést, hogy rendbe tudja hozni magát. Minőségi mozgást, hogy formában legyen. Ha ezt megkapja, köszöni jól van. Ha nem, tiltakozni kezd és tünetekkel jelzi, hogy rossz cserében vagytok egymással. Aztán visszabeszél, jelez, jelez, jelez és egyszer csak megáll.

Kérlek nézd meg magad! Te hogyan bánsz a legnagyobb értékeddel, magaddal? Jelez már a test?

Vagy könnyedén üzemel? Jól bánsz vele? Vagy elhanyagolod? Azt adod-e neki, amire szüksége van, vagy azt, amitől elromlik?
Amivel megfelelően bánsz, az hosszú távon a tiéd, örömet okoz, megfelelően kiszolgál. Amivel nem, az teherré válik, problémák forrásává, olyan dologgá, ami kiköveteli magának a figyelmet. A test is így van vele.

Barátom Rippel Feri mondta: „Jobb nem megvárni, hogy az élet lepofozzon!”

Vedd észre, hogy hol tartasz! Őszintén nézd meg! Nem lesz könnyű! És aztán változtass!

Első lépés a változtatáshoz – klikk ide!

A többi aztán már jön magától!