Értékes élet

Az alábbi részlet a Cél a 100 év! című Testszerviz könyvből való:

„Mindannyian vágyunk a hosszú és egészséges életre, bár fiatal korban ezen még nem gondolkodunk olyan sokat, és nem ez áll a figyelmünk középpontjában, mivel az egészséget ekkor még természetesnek vesszük.

A születéskor várható élettartam egy olyan statisztikai adat, amely egy adott országot vagy országcsoportot jellemez. A 2010-es világátlag 67,2 év volt, és ez jelentős emelkedés a 20. század elejére tett 31 életévhez viszonyítva.

A születéskor várható élettartam Magyarországon 2017-ben a nők esetében 78,99 év, a férfiaknál 72,4 év volt. Ez az életkor meglehetősen távol áll a 100 évtől!

Amikor a születéskor várható élettartamról vagy egyáltalán az élet hosszáról beszélünk, akkor csak az évek számát nézzük, és nem vesszük tekintetbe azt, hogy ezeket az éveket milyen minőségben éljük le.

Ha ehelyett inkább azt vizsgálnánk, hogy mennyi az egy adott helyen élő népesség egészségesen leélhető éveinek száma, akkor bizony a születéskor várható élettartamnál egy jóval rövidebb élethosszt kapnánk, ami még nagyobb szakadékot jelentene az általunk kitűzött 100 évhez viszonyítva.

Ha szétnézünk a környezetünkben, hány igazán egészséges embert látunk? És ők milyen korúak?

Egyáltalán ki mondhatja magát egészségesnek? Talán az, aki emberfeletti képességekkel rendelkezik, és valamiféle „szuperembernek” néz ki? Vagy ez inkább csak annyit jelent, hogy nincsenek tartósan fennálló, súlyos betegségei, orvosi szempontból kezelhetetlen testi-lelki tünetei?

Ma az orvostudomány erőfeszítéseinek jelentős része arra irányul, hogy folyamatos kezelésekkel és hosszú távra felírt gyógyszerekkel az egyébként beteg emberek életét élhetőbbé tegyék. Ilyenek lehetnek a tartósan szedett allergiaellenes gyógyszerek vagy gyulladásgátlók, illetve azok a gyógyszerek, amelyek a vérnyomást vagy a vércukorszintet „beállítják” a megfelelő egészségügyi határértékek közé.

Mindezeket anélkül teszik, hogy a kezelt személynek jelentős mértékben kellene változtatnia a megszokott étrendjén, életvitelén. Az ilyen ember tehát „mondhatni egészséges”, hiszen a kezeléseknek hála nincs közvetlen életveszélyben?

Hova soroljuk azt az embert, akinek időjárásváltozáskor fájnak az ízületei, de egyébként jól van? És akinek időnként megmagyarázhatatlanul megfájdul a feje? Akinek tartósan magas a vérnyomása? És akinek emésztési zavarai vannak, esetleg vércukorproblémája, az hová tartozik? Vagy ezek az állapotok, tünetek nem számítanak életminőséget rontó tényezőknek?

És vajon azok a hölgyek egészségesek-e, akiknek rendszertelen a menstruációjuk, vagy éppen görcsölnek azokon a bizonyos napokon? Ma már egyre fiatalabbakat érint az olyan menstruációs ciklushoz köthető tünetegyüttes, ami miatt tanulásra (iskolai jelenlétre) vagy munkavégzésre alkalmatlanná válik az illető.

És mi van azokkal, akik tartósan depressziósak, pánikbetegek, illetve kisebb-nagyobb túlsúlyuk van?

Az ilyen testi-lelki állapotokkal egyáltalán nem jó együtt élni!

Ez nincs rendjén!

Ezen lehet, és kell is változtatni!

A cél a 100 év így már új értelmet nyer!

Ebben a könyvben egy olyan utat vázolunk fel, amely eljuttathatja az embert a jelenlegi életminőségénél egy jóval magasabb szintre, ahol az életmódváltás során átélheti a saját kedvező, pozitív tapasztalatait, és így egyre inkább kiteljesedhet az élete.

Viszont a 100-as évszám ne határoljon be senkit, nem szeretnénk elvenni egyetlen 99 éves olvasónknak sem az életkedvét!

A 100-as szám az életünk évein kívül jelentheti még a lehető legteljesebb életet is, a legmagasabb életminőségben leélhető éveket! Ezeknek az éveknek a száma pedig legyen a lehető legtöbb, amit csak az itt kijelölt útra lépve elérhetünk!”

Olvasd tovább a fejezetet a Cél a 100 év! című könyvből, amelyben azt is megtudhatod, hogy mi állt Rippel Ferenc népszerű artistaművész és természetgyógyász életmódváltásának a hátterében.