Szervezetünk számára fontos, hogy K-vitaminban gazdag élelmet fogyasszunk!

Szervezetünk, ha nem jut elegendő K-vitaminhoz, akkor megemelkedik a csontritkulás, a csonttörés és a vérzések kockázata. A K-vitamin hiánya akár még halált is okozhat. Megakadályozhatja a K-vitamin felszívódását több tényező is; például antibiotikumok vagy aszpirin szedése. Ha viszont túl sok K-vitamin-tartalmú ételt fogyasztunk, akkor a vérünk besűrűsödhet, ami érrendszeri betegségeket vagy akár stroke-ot is eredményezhet.

A K-vitaminnak két formája ismert (K1- és K2-vitamin), melyek közül a kutatók nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a K2-vitaminnak. Kutatások alapján, azt hangsúlyozzák, hogy ezt a vitamint is külső forrásokból pótolnunk szükséges, mert a szervezetünkben nem mindig áll megfelelő mennyiségben a rendelkezésünkre. Az újabb kutatási eredmények kimutatták, hogy a hasznos bélbaktériumaink egyáltalán nem termelnek annyi K-vitamint, amennyire szükségünk lenne. Szervezetünkben zajló esetleges felszívódási zavarok is megakadályozhatják a vitaminok és ásványi anyagok hatékony felszívódását a belekből.

A K-vitaminok szerkezete

K1-vitamin = phyllokinon, a növényekben természetesen előforduló K-vitamin.

K2-vitamin = menakinon, ez több rokonvegyület összefoglaló neve. Ezek a vegyületek rövid- vagy hosszúláncú menakinonok. A rövidláncú menakinonok legfontosabb képviselője az MK4, ez a K2-vitamin található meg a húsokban, a tojássárgájában és ezt a K2-vitamint termelik a bélbaktériumaink. A hosszúláncú menakinonok képviselői az MK7, az MK8 és az MK9.

A K-vitamin zsírban oldódó vitamin, felszívódásához epesavas sókra van szükség, ezért K-vitamin hiány akkor is felléphet, ha az epetermelés valami miatt nem megfelelő vagy az epesavas sók nem tudnak kiürülni a bélbe.

A véralvadás és a K-vitamin

A véralvadás folyamatában több olyan véralvadási faktor is részt vesz, melyekhez K-vitaminra van szükség, ezek a K-vitamin-függő fehérjék. K-vitamin hiányában a véralvadás folyamata zavart szenved.

A csontanyagcsere és a K-vitamin

A csontszövet mátrixállományát kollagén, proteoglikánok oszteonektin, oszteokalcin stb. alkotja. Ebbe az alapállományba épül be a kalcium. K-vitaminra az oszteokalcin fehérje szintéziséhez van szükség. Hiába a sok kalcium és a D-vitamin, ha az nem képes beépülni a csontjainkba, akkor csak lerakódik és a lágy-szövetek elmeszesedését okozhatja, a csontszövetben pedig kalciumhiány, majd csontritkulás alakul ki. A csontritkulás egyik öregkori következménye, a meggyengült, elvékonyodott combnyak törése. Gyerekkorban a K-vitamin a megfelelő csontállomány kialakulásához fontos.

Mikor fontos a K2-vitamin pótlása?

● Ha életvitelünkből adódóan vagy örökletesen hajlamunk van a szív- és érrendszeri betegségekre, akkor K2-vitamin szedésével nemcsak megakadályozható az érelmeszesedés, hanem vissza is fordítható.

● Ha fontos számunkra, hogy megelőzzük az időskori csontritkulást. Ekkor nem elegendő csupán a kalciumpótlás, sőt önmagában még káros is lehet.

● Ha valamilyen okból (pl. daganatos megbetegedés) megemelkedett a D-vitamin bevitelünk.

● Ha valamilyen bélbetegségben vagy felszívódási zavarban szenvedünk vagy nem megfelelő a bélflóránk egészsége.

● Ha a kelleténél hajlamosabbak vagyunk a fogszuvasodásra, akkor D-vitaminnal együtt ajánlott szedni.

● Ha májelégtelenségben szenvedünk (szigorú orvosi felügyelettel szedjük). A K-vitamin elősegíti a máj méregtelenítő funkcióját.

● K1-vitamint adnak az újszülöttkori vérzékenység megelőzésére, hathónapos korig az anyatejjel táplált csecsemőknek.

Mikor ellenjavallt a K-vitamin szedése?

A véralvadási zavarokban szenvedőknek és a véralvadásgátló (vérhígító) gyógyszereket szedőknek nem ajánlott, mert egyes vérhígító gyógyszerek K-vitamin antagonisták. Hatóanyagaik gátolják a K-vitamin szerepét a véralvadásban.

Az E-vitaminnal együtt csak úgy szedhető, ha az E- és a K-vitamin bevétele között legalább 2-3 óra telik el, mert az E-vitaminnak enyhe véralvadásgátló, míg a K-vitaminnak véralvadást segítő hatása van.

Várandós kismamák a terhesség utolsó heteiben ne fogyasszák.

Túladagolható-e a K2-vitamin?

Nehéz túladagolni, mert fehérjékhez kötődik, melyek megakadályozzák, illetve korlátozzák a K2-vitamin hasznosulását.

Miben van K-vitamin?

● K1-vitamint a zöld növényekből (főként a sötétzöld levelűekből) vehetünk magunkhoz.

● Magas K1-vitamin tartalma van a káposztaféléknek, a mangoldnak, a spenótnak és a salátaféléknek.

● Az állati eredetű ételek közül a tejtermékeknek és a májnak van említhető mennyiségben K1-vitamin tartalma. A K1-vitamin biológiailag kevésbé aktív, mint a K2-vitamin.

● K2-vitamin megtalálható a bakteriális erjesztéssel készült ételekben, savanyú káposztában, érlelt sajtokban, kefirben, túróban.

● Kisebb mennyiségben a tojássárgája és a vaj (a jó minőségű, bio/házi vajakban a legmagasabb) is tartalmaz K2-vitamint. Továbbá a tonhal, a makréla és a szardínia fogyasztók is elegendő K2-t visznek be a szervezetükbe.

Egy japán ősi szójaétel, a natto igen magas K2-vitaminban (100 gramm nato-ban 1000 mg). Ez a kissé gusztustalan, nyúlós nyálkás erjesztett szójabab a japán gasztronómiában igen kedvelt, európai szemmel kicsit bizarr, de a bátrabbak próbálkozhatnak vele.

Bajt okoz viszont a K-vitamin túladagolás is – a vér besűrűsödik, és ez stroke-hoz vagy érrendszeri problémákhoz vezethet. Szükségünk van tehát a K-vitaminra, de válasszuk az arany középutat a fogyasztása tekintetében!

A K-vitamin a fehérjék összetapadásában nyújt segítséget, ami a véralvadásban játszik szerepet. Éppen ezért azoknak, akik váralvadásgátló gyógyszert szednek, nagyon körültekintően kell K-vitamin-tartalmú ételeket fogyasztaniuk, mert ez a vitamin befolyásolja a gyógyszer hatását.

Forrás: egeszsegter.hu