Mindig van választás! Akkor már inkább a helyes életmód!

TOVÁBB AZ ÖSSZES BLOGBEJEGYZÉSRE!

A minap drága édesanyám megkért, hogy menjek el vele egy szakrendelésre, mert valami olyan krémet kellene felíratni, amit a háziorvos nem mer, vagy nem tud, felírni.

Ide bizony szakorvosi vizsgálat szükséges mondta, és már írta is a beutalót.

(Csak megjegyzem, hogy anyukám 80 év felett is remek formában van, nagyon ritkán kell orvoshoz mennie, így most volt az első alkalom, hogy elkísértem.)

Úgyis kíváncsi voltam, mi és hogyan zajlik az egészségügyben.

Amikor reggel 7.30-kor megérkeztünk (8-tól volt a rendelés), már emberek tömegei ültek a váróban, vagy álltak sorba ide-oda.

Először is sorba álltunk a sorszámhúzó automatához. Majd a sorszám után sorba álltunk, hogy a regisztráció megtörténjen és végre bekerüljünk a rendszerbe, a várakozók közé.

A regisztrációnál a hölgy közölte, hogy bizony több órás várakozásra számíthatunk. Gondoltam, hogy 1-2 órát ki lehet bírni, sebaj.

A váróteremben már 100-nál is több ember, még jó, hogy nem mindenki ugyanoda vár.

Kerestünk a félszuterén, ablaktalan helységben egy ülőhelyet, de nem találtunk. Így megálltunk egy félreeső sarokban. Kb 16 fok, a szuterénben a wc-kből irgalmatlan szagok jönnek elő (persze nem várható, hogy 100 emberből senki se használja).

Majd egy óra múlva találtunk egy helyet, így a mama leült. És elkezdődött az ülve várakozás. Hamarosan jólértesült páciensek beszélgetése zajlott.

„Ó, én tegnap vártam itt vagy 4 órát, aztán hazamentem.” „Már megint orvostanhallgatók gyakorlatoznak az orvosok mellett, így mindent aprólékosan megnézegetnek, azért ilyen lassú.” Ma csak 1 orvos rendel ezen a vonalon, így soha nem lesz vége a várakozásnak.” „4 órakor a rendelés bezár, az orvos elmegy, így biztosan nem ülünk itt 4-nél tovább!”

Nem mondom, hogy felvidítottak a hallottak…

Aztán a hangulat az idő múlásával forrósodni kezdett. Egyre kevesebb türelem, egyre több nem kedves megjegyzés, egyre több ellenséges hang.

Igyekeztem nyugtatni az ücsörgőket, mondván, hogy ettől nem lesz gyorsabb vagy kellemesebb a várakozás.

Aztán 13.45-kor végre sorra kerültünk. Egy nagyon helyes, kedves, fiatal doktornő fogadott bennünket. Elmondtuk, hogy szakorvosi receptért jöttünk, hogy a háziorvos bla.bla-bla.

Elmosolyodott és így szólt: Én sem vagyok szakorvos és ezt bárki bátran felírhatja, nem is érti, hogy minek vagyunk itt. És végre FELÍRTA…

A kint várokozóktól néhány bíztató szó kíséretében búcsúztunk és ismét megfogadtam, hogy szervizelem magam, mert nem szeretnék hasonló sorsra jutni.

Akkor megyek orvoshoz, ha nagyon muszáj. Inkább törődök magammal, odafigyelek a helyes életmódra, táplálkozásra, csak ezt ne kelljen megélnem soha.

Ha volt már ilyen tapasztalatod, vagy nem szeretnél ilyet, akkor nincs más hátra, mint törődj magaddal, az egészségeddel. Jobb megelőzni a bajt és az ilyen tortúrákat!