Sokat szidjuk - mégis kell

Az alábbi részlet a Kulcs a hormonokhoz című Testszerviz könyvből való:

„Az inzulin talán az egyik legismertebb hormon. A hasnyálmirigy – a hasüreg felső, bal oldali részén belül, közel vízszintesen levő, hosszúkás szervünk – bizonyos „szigetekbe rendeződött” sejtjei állítják elő ezt a hormont, amelynek a közismert hatása a vércukorszint szabályozása.

A szervezet akkor működik jól, ha a vércukor megfelelő szintje – a jó inzulinhatás megléte mellett 85–100 mg/dl. Mivel egy embernek kb. 5 liter vére van és ebből mintegy fél liternyi a tartalék, így a 4,5 liter keringő vérben legfeljebb 4500 mg cukor van. Ez 4,5 gramm. Ez alig több, mint egy darab kockacukor, ami körülbelül 3,5 gramm körül van.

Ha a sejtek receptorain (egy adott hormont érzékelő részein) a megfelelő inzulinhatás valamilyen oknál fogva elmarad, akkor ez a fenti alapszint jelentősen és tartósan megnövekedhet. Ez a vérben levő inzulin- és vércukorszinttel kapcsolatba hozható problémák egész sorát válthatja ki.

Az inzulinhatás egyik fontos része a vérben levő egyszerű cukor bejuttatása a sejtekbe, hogy ott energiaforrás legyen. Tudjuk jól, hogy minden elfogyasztott szénhidrátból az emésztés utáni felszívódást követően végső soron vérbe jutott egyszerű cukor, azaz szőlőcukor lesz.

Ha a szervezet nem jut elég szénhidráthoz az elfogyasztott ételből, akkor a máj gondoskodik arról, hogy más módon – szerencsés esetben a táplálékkal bejuttatott zsírt vagy a test különböző részein elraktározott zsírt felhasználva – készítsen elegendő szőlőcukrot, és ezzel biztosítsa azt a vércukorszintet, amely szükséges a cukrot energiaforrásként felhasználó sejtek üzemanyag igényeinek kielégítéséhez.

A megfelelő inzulinhatás biztosítja azt is, hogy elegendő fehérje, aminosav juthasson be a sejtekbe, illetve ez a hormonhatás felügyeli a sejtek kálium- és magnéziumszintjét is.

A káliumban gazdag étrend sokat javít a sejtek inzulinérzékenységén, és ahhoz is hozzájárul, hogy ne kelljen a hasnyálmirigynek túldolgoznia magát az inzulinszint megnöveléséhez azért, hogy valahogyan kierőszakolja azt az inzulinhatást, amely szükséges a sejtek jó működéséhez.

Köztudomású, hogy a túl sok gyorsan felszívódó cukor, különféle lisztekből készült tésztafélék és hozzáadott cukrot tartalmazó ételek és italok, desszertek magas inzulinválaszt váltanak ki a hasnyálmirigyből rövid idő alatt.

Az már kevésbé ismert, hogy az egy étkezés során bevitt túl sok fehérje (több mint 10-15 dkg hús elfogyasztása) megduplázhatja az étel által kiváltott inzulinigényt.

Inzulinigényt növelő további tényező lehet még az ízfokozó jelenléte az ételben. Az ízfokozókat MSG, nátrium-glutamát vagy E621 néven találhatjuk meg a különféle élelmiszeripari termékek címkéin. Ilyen ízfokozókat használ a kínai vagy más távolkeleti konyha is, illetve ezt használják a közkedvelt gyorséttermek is. Sajnos ilyen ízfokozó gyakori összetevője a húsipari készítményeknek (szalámiknak, felvágottaknak) is.

Az E621 íze az úgynevezett umami íz, amelyet hatodik íznek neveznek a sóson, édeses, keserűn, savanyún és zsíroson kívül. Ezt az ízt erőteljesen kellemes íznek érezzük, ez csinál étvágyat az ízfokozót tartalmazó ételre.

Ez az íz hajlamossá tehet a túlevésre is, hiszen az ilyen ételt nagyon finomnak érezzük.

Önmagában maga az étkezési alkalom is növeli az inzulin mennyiségét a vérben, ugyanis ilyenkor a gyomorban és bélben termelődő hormonok serkentik a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeinek a munkáját, függetlenül attól, hogy mennyi szénhidrátot tartalmaz az ilyenkor elfogyasztott étel.

Ezért a nassolás, a főétkezések közötti eszegetés egy fontos kiváltója lehet a túl magas inzulinszint fennmaradásának.

A vérben túl magas inzulinszintre a sejtek azzal védik magukat, hogy csökkentik az inzulinérzékenységüket. Ezzel beindul egy olyan „ördögi kör”, amely lassú változások láncolataként hozzájárul az inzulinrezisztencia, illetve a kettes típusú cukorbetegség fokozatos kialakulásához.

A nem megfelelő inzulinhatás különféle fokozatainak jól érzékelhető tünete az édesszájúság, a ködös agy, a petyhüdt, laza izmok a felkaron, illetve a sűrű vizelési inger. Erre az állapotra utaló tünet lehet az is, ha az ember étkezés után két-három órán belül újra éhesnek érzi magát, és ennie kell.”

Tudj meg többet az inzulin szerepéről és a magas inzulinszint következményeiről a Kulcs a hormonokhoz című könyvből!